Köztudott, hogy a röntgen, mint sugárzást kibocsátó, képalkotó diagnosztikai eszköz rendelkezik negatívumokkal számos pozitívuma mellett. Az azonban már cseppet sem olyan köztudott, hogy ezek milyen mértékűek, mennyire kell vigyázni.

A vizsgálat ionizáló sugárzással történik, ami a szervezetre káros hatással lehet. Sokan nem tudják, de az életünk során végzett röntgenvizsgálatok következtében testünk által elnyelt ionizáló sugárzás soha nem ürül már ki szervezetükből, s a sugáradagok minden kezelést követően összegződnek.

A röntgen e tulajdonságai függetlenek attól, hogy a vizsgálat testünk mely részét érinti. Tehát beszélhetünk mellkasröntgenről vagy akár fogászati röntgenről, a fent említett hatások akkor is érvényesek.

Egy amerikai kutatás foglalkozott a fogászati röntgen esetleges káros hatásaival. A kutatás hipotézise az volt, hogy az agytumorok oka a legtöbb esetben a gyakori fogröntgen. Székesfehérvári fogorvos kollégánk azonban megnyugtatásul közli, hogy nem sikerült bizonyítaniuk állításuk helyességét, mivel a kutatási alanyokat nagy valószínűséggel valamilyen sokkal erősebb sugárzás érte még korábban, mint a fogászati röntgen során által keltett ionizáló sugárzás.

A tudósok a vizsgálat során felmérték, hogy a kutatásban részt vett személyek (50 agytumoros beteg, és a kontrollcsoport 50 egészséges ember, akik azonban szintén rendszeresen járnak fogászati kezelésre) hányszor estek át fogászati röntgen vizsgálaton, illetve ezek a vizsgálatok az egész szájról készültek-e vagy egy bizonyos területről. Az adatfelvétel módja ebben az esetben a személyes interjúztatás volt, így lehetőségük nyílt rákérdezni bővebben a családi a és személyes kórelőzményre is. Az adatfelvételt követően realizálódott, hogy a tumoros beteg esetében gyakrabban készítettek csak egy bizonyos területről felvételeket.

A kutatás során fény derült arra, hogy az életkor teljesen mindegy, a lényeg az, hogy akik huzamosabb ideig (kb legalább 10 éven át) évente egyszer vagy többször átesnek fogászati röntgen vizsgálaton, azoknál 50-80%-al nagyobb esélye az agytumor kialakulásának. Panorámaröntgen esetében is ugyanez az eredmény született, ha azt gyermekkorban többször vagy évente legalább egyszer elvégzik, illetve megfigyelték, hogy legalább hatszoros az agytumor kialakulásának a veszélye azoknál a gyermekeknél, akiknél 8 éves koruk előtt már alkalmazták ezt a diagnosztikus vizsgálatot.

A kutatás érdekessége azonban, mely egyszerre vitatja is annak eredményét, hogy az egyszeri fogászati felvételek esetében felfedeztek kockázatnövekedést, azonban sorozatos felvétel készítés során nem, pedig józanésszel belátható, hogy a képsorozat nem más, mint egyszeres képek sokasága.

A fogorvos-társadalom véleménye igen megosztott ebben a témában, hiszen fentebb említett „kutatási érdekesség” miatt, sokan megkérdőjelezik magának a tanulmánynak az értelmét, hitelességét. Vannak azonban olyan gyógyítók is, akik igen komolyan veszik a felmérést és késégbe vonják a röntgen hatékonyságát.

Abban azonban mindenki egyetért, ha jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan képalkotó eszköz, mely helyettesíthetné a röntgent. S az egyszeri sugárdózis annyira elhanyagolható mértékű, hogy egy átlagemberben akit, ha 5 évente 3-szor megröntgeneznek, alig mutatható ki sugárhatás.

 Fontos azonban, hogy ha röntgenfelvételt javasol az orvos gyermekének, ne felejtsék neki megemlíteni, hogy utoljára mikor volt ilyen vizsgálaton.