Ma már nem újdonság az a megállapítás, mely szerint a legtöbb betegség hátterében, főleg a krónikus betegségekében, valamilyen lelki eredetű probléma áll. Annak ellenére, hogy ez egy ismert megállapítás, a pszichoszomatika kezelését gyakran a pszichiátriai vagy pszichológus által végzett terápiás beavatkozásnak vélik, mindeközben ez első sorban az alapellátás, tehát a háziorvosi szolgálat feladata. Ez azért van, mert a háziorvos az, aki először szembesül a beteg problémájával, a legtöbb esetben jól ismeri, régóta kezeli, s a háziorvos juttatja tovább a beteget az általa meghatározott ellátás magasabb szintjeire, ha szükséges. A beteggel való kommunikáció, beszélgetés kulcsfontosságú, hiszen a háziorvos, ha úgy látja, módjában áll, hogy javasoljon a betegnek pszichológiai konzultációt.Napjainkban a betegek többsége küzd valamilyen lelki eredetű pszichoszomatikus problémával, de csak akkor mennem orvoshoz, ha már ennek fizikai manifesztáció is vannak. Ennek oka az, hogy a mára már primitívnek minősülő biomedikális modell él mind az egészségügyi dolgozók (legfőképpen az orvosok), mind a betegek tudatában. Hogy mit is jelent ez? Röviden, annyit, hogy a betegséget mindig valamilyen kártékony anyag, baktérium, vírus stb okozza, orvos diagnosztizálja és az csakis gyógyszerrel gyógyítható meg, ennek hiányában a betegség addig fennáll, amíg a gyógyszeres kezelést el nem kezdik.

A fejlettebb egészségügyi kultúrával rendelkező orvosok, egészségügyi dolgozók ma már bio-pszicho-szocio-spirituális lényként kezeli az egyént, s a betegnek a környezetét, lelki világát, hitét, vallását ugyanúgy figyelembe veszi a diagnosztizálás illetve a kezelés alatt. Szegedi pszichológus kollégánk véleménye szerint, a régimódi hozzáállás eredménye az, hogy a dolgozók és a betegek egyaránt nyugtalanok, s rengeteg pénzt költenek fölöslegesen gyógyszerekre és diagnosztikai eszközök használatára.Be kell látnunk azonban, hogy hazánkban jelenleg nincsen rendes pszichoszomatikai problémákkal foglalkozó egység, hiszen a pszichiátrián nagyon kóros mentális állapotú betegekkel foglalkoznak, a mindennapi élet okozta problémákkal, mely lehet családi, baráti munkahelyi, nem foglalkoznak, nincsen rá kapacitás. Ekkor a páciens még mérlegelhet, hogy van-e pénze pszichológushoz járni, azonban a általában a mérlegelésig sem jutnak el, hiszen Magyarországon inkább tabutémának számít a pszichológushoz járás, nem úgy mint Amerikában, ahol a család összes tagjának van már pszichológusa, még az 5 éves kisgyereknek is. Ha azonban el is gondolkodik a pszichológus felkeresésén, sajnos az anyagiak azok, amik később eltántorítják az embert mégis, hogy eljárjon. Nagyon kevés helyen van ingyenes pszichológiai tanácsadás, s a TB egyáltalán nem támogatja, így csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak, pedig valójában a szegényebb rétegnek nagyobb szüksége lenne rá.

Meg kell azonban említeni, hogy nem mindenhol van ez így, minden országban eltérő, hogy mennyire kezelik, foglalkoznak a pszichoszomatikus problémákkal. Japánban például teljesen önálló szakágként tekintenek erre a területe, máshol a pszichiátriából eredeztetve működtetik. Nagyon sok helyen azonban, nem ismerik el önálló tudományként, ez részben adódhat az aktuális politikai nyomás befolyásoló hatása miatt.Hazánkban a pszichoszomatikus betegségek feltérképezése tehát a háziorvos feladata, s az ő kompetenciája, hogy adott esetben pszichoterápiás kezelésre küldje-e. Nagyon fontos, hogy a háziorvos a beteggel jó kapcsolatot ápoljon, s el tudja neki magyarázni a diagnózist, s meg tudják beszélni a kezelést.